2013. július 3., szerda
Prológus
Minden ember életében vannak nehéz napok, olyankor úgy érzed kifutnál a világból h senki se találjon rád....ám ez nem mindig van így van amikor majd kicsattansz az boldogságból....amikor 17 éves voltam apukám elhagyott minket egy másik nőért és én meg csak sírtam, és sírtam, és meg csak akkor jött a hab a tortán..anya kijelentette hogy el fogunk költözni Londonba aminek se én sem a testvérem nem örült...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Jó lesz, de szerintem Ninát tedd felülre, mármint a képeknél.:))
VálaszTörlésKöszi.:) <3 igen, tom csak lentre tette az 1.sőt.:/ de felülre teszem.;)
VálaszTörlésJó lesz tényleg :)
VálaszTörlésKöszi.:) <3
VálaszTörlésWuhuuu:333...elkezdtem olvasniDD...várom már hogy folytassam csak kajolok:ss.... Eddig nagyon jó!! :D <3
VálaszTörlés